Művészcsaládba születtem. Apám Vertel József bélyegtervező grafikusművész, így természetes volt számomra, hogy gondolataimat rajzban kezdtem megfogalmazni. Ötödikes voltam, amikor az Ernst Múzeumban egy Kovács Margit kiállítást láttam. Ez akkora hatással volt rám, hogy megkértem apámat, szerezzen nekem agyagot. Hát így kezdődött. Persze akkor mit sem tudtam a technikáról, de nem is nagyon érdekelt. Agyag figurákat formáztam, és mikor megszáradtak, temperával kifestettem. 

Igazán a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, a Kisképzőben szerelmesedtem bele az agyagba. Tizennyolc évesen, amikor elvégeztem az iskolát, nem hittem el, hogy egy életre elköteleződtem vele, ezért kipróbáltam más anyagokat is. Elkezdtem fotózni, rajzolni, de pár év múlva egyre jobban hiányzott a plasztika. Szép lassan, évek alatt kialakítottam műhelyemet koronggal, kemencével, és a Képcsarnok galériáiban forgalmaztam a munkáimat.

Sokat jelentett a közönségem visszajelzése, így a kiállítások mellett részt vettem művészeti vásárokon is. Nézőim nagyokat nevettek figuráimon, ha felfedezték valamelyikben egy ismerősüket. Én meg a pult mögött azon mosolyogtam, hogy a néző melyik kerámia figurámra hasonlít. 

Nekem az a legfontosabb, hogy annak a figurának, amit mintázok, legyen tekintete, azaz személyisége, karaktere, amivel viszonyba lehet kerülni, lehessen utálni, szeretni. Állatfiguráim sokszor emberi tekintettel néznek, bánatosan vagy kajánul. Stílusomra mindig a groteszk humor volt jellemző, én így látom a világot. 

1990 óta magastüzű, fagyálló kerámiát csinálok, ami alkalmas a kert dekorálására. Az évek során egyre jobban elidegenedtem a galériák steril környezetétől. Úgy éreztem, hogy az állatfigurákat, amiket megmintáztam, nem egy mű-teremben kell bemutatnom, hanem a fű, fa, víz közelében, a nap fényében, ahova szántam ezeket. Így rendeztem kiállításokat a Kertészeti Egyetem arborétum kertjében. A magas vizinövények inspiráltak vaslábú madarak készítésére, a vízbe pedig leguánokat, békákat álmodtam. A tópartra merengő pecást ültettem, aki nem veszi észre, hogy lábánál sellők kacérkodnak. 

Gödön, a műhelyem mellett kialakítottam egy kis galériát és bemutatókertet. Gyűjtőim, vásárlóim évek óta szívesen látogatnak el ide. A buja kertben, ami minden nap megörvendeztet egy madár röptével, vagy egy virág kinyílásával, sokféle kerámia közül választhatnak kedvükre valót.

• 1979 óta rendezek kiállításokat figurális kerámiáimból belföldön és külföldön egyaránt.
• 1992-ben lettem tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
• 1994-ben ösztöndíjasként dolgozhattam a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban.
  30 éven át a Képcsarnok galériáiban, országszerte voltak láthatók munkáim.
• 1998-tól rendszeresen kiállítottam kerti szobraimat a Kertészeti Egyetem arborétum kertjében, az áprilisi Dísznövény Kiállításon. 
• 2000-től részt vettem a kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon.
• 2008-től munkáimmal Budapesten, a Vörösmarty téri Karácsonyi Vásárban is találkozhattak. 
• 2013-tól látható a „Tündérkert”című állandó kiállításom Vácon a Pannónia Ház udvarán, aminek központi eleme az öt méter magas „Életfa” faliplasztika.